Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2014

2013 május - Babakocsi-beszerzési akció

A babakocsi kiválasztásában Csabának volt a legnagyobb szerepe, én csupán annyit igényeltem, hogy ne egymás melletti legyen, mert nem hiszem, hogy van elég széles járda ehhez Pesten. Arról nem is beszélve, hogy ha esetleg boltba is betolnánk a kocsit, akkor sok szerencsét!  Így Édesapjuk nekiült a Vaterának, és nézegetett, böngészgetett nap nap után. Ő ebben nagyon jó, összehasonlít árakat, licitidőket, állapotot, mindent. Alaposan körbejárta a lehetőségeket, videókat nézett, értékeléseket olvasott, majd összeültünk megtanácskozni, melyiket vegyük meg. Döntésünk végül egy Jane babakocsira esett, aminek mózeskosara autóshordozó- és ülés is egyben. El is mentünk érte Sándorfalvára az egyik hétvégén, és immáron babakocsitulajokká váltunk egycsapásra. Ráadásul az is kiderült, milyen jó, hogy nagy a csomagtér a kocsiban, mert egy ikerbabakocsit akárhová nem lehet betenni még összecsukva sem...  

2013 április - A húszhetes ultrahangvizsgálat

A húszhetes nagy ultrahangvizsgálat volt az első, ahova Csaba is bejöhetett velem. Nagyon vártam ezt az alkalmat, mert szerettem volna, ha ő is látja a monitoron mozogni a fiúkat, és biztos voltam benne, hogy ő is alig várja ezt a vizsgálatot. Mindketten szerelmesen bámultuk a babáink ultrahangképét, miközben a szonográfus asszisztens értelmetlennek tűnő betű és számkombinációkat diktált a számítógép előtt ülő kolléganőjének. A kedvenc ultrahangos jelenetem ezen alkalommal történt. Épp az egyik babát méregette a szonográfus, mikor a monitor jobb csücskében megjelent egy láb és rugdosni kezdett. Nehogy már a tesó kapja meg az összes figyelmet! :D

2013 - Kívánósság

Közhely, hogy a terhes nő onnan felismerhető, hogy kívánós. Az ember azonban ezt nem is hiszi el, amíg meg nem tapasztalja, hogy igenis létezik olyan mértékű kívánósság, ami csak akkor múlik el, ha végre megeszed, amit kívánsz. Én például az édességet egyáltalán nem kívántam az első hónapokban. Volt pedig az irodában sütisütő verseny sok-sok finom édességgel, de engem rá nem lehetett venni, hogy bemenjek falatozni. Akkor néztek is rám, hogy mit szedek, hogy ellen tudok állni a nyalánkságoknak, én meg magamban vigyorogtam, hogy nem szedek semmit, ellenben babát várok.  Ami viszont nyerő volt, az a sós és a savanyú. Egy-ültő helyemben elfogyasztottam fél üveg uborkát esténként, néha csak úgy magában. A kínai édes-savanyú leves bármikor bármilyen mennyiségben jöhetett. Egyszer muszáj volt két zacskó chipsszel felszerelkezve hazaállítanom, és azt meg is ettük gyorsan még aznap este, ami után már többet nem akartam chipset enni... Nyáron meg jött a paradicsom, amit egyébként is nagyon sze…

2013 április - A nem

Miután megbeszéltük a dokival, hogy ő vezeti a terhesgondozást, felajánlotta, hogy ha már délelőtt úgyis megvizsgált, ne jöjjek hiába, nézzük meg ultrahanggal az ikreket, hiszen az SZTK-s gép hasi ultrahangra nem igazán alkalmas. Nagy örömmel feküdtem az ultrahangos asztalra, mert nagyon reméltem, hogy kiderül, milyen nemű csemetéket hordozgatok magammal. Ahogy megjelent az ultrahangkép a monitoron, elmosolyodtam. Az egyik baba pont profilból látszódott. Megbabonázva figyeltem a csontokat, ahogy kirajzolódtak fehéren, és belegondoltam, hogy milyen furcsa is, hogy bennem egy (vagyis kettő) ilyen fejlett test növekszik... Hátborzongatóan érdekes. És ami még érdekesebb volt, az a baba ágyékából nyúló fehér folt volt. A doki nem sokkal később mosolyogva közölte, hogy egy kisfiút látunk a képen, ez már biztos. Nem sokkal később megtalálta a másik babát is, aki magzatpózban összegömbölyödve feküdt kicsit arrébb. Némi keresgélés után aztán ott is talált egy kis csomagot a lábacskák között. …

2013 április - Doktorválasztás

A fogadott orvosokhoz fűződő hozzáállásomon, mely szerint nem fizetek senkinek azért pénzt, hogy a szülésnél ott legyen és végezze a dolgát, az első trimeszter végéhez érve bizony változtatnom kellett. Beláttam, hogy megnyugtatóbb, ha olyan dokibácsi van jelen az ikrek érkezésénél, aki a várandósság nagy részénél jelen volt, és követte az eseményeket. A problémám még mindig az volt, hogy a kerületben dolgozó szülészorvosokat nem ismertem, így kérdezősködésbe kezdtem, no meg az internetes fórumokon is nézelődtem (ez utóbbit senkinek nem ajánlom, mert dönteni nem segít, viszont az életkedvedet is elveszik a kedves hozzászólók, annyi rémtörténetük van...) Ajánlottak nekem osztályvezető helyettes főorvost, de abban nem mertem bízni, hogy ha kell, biztos odaér időben, hiszen biztos nagyon sok dolga van, így egy "mezei" doki mellett döntöttem, akit egymástól függetlenül ajánlott nekem sógornőm kollégája (a felesége nála szült) és a reggeli villamosos útitársam. Kinyomoztam, mikor…

2013 február - Leleplezés #1

Kicsit vissza kell ugornom az időben, mert, ahogy arra Csaba felhívta a figyelmem, erről az esetről megfeledkeztem, pedig emlékezetes este volt!

Gyermekeink érkezésének hírét a Csaba oldalán vett tágabb családi körben bejelenteni nagy izgalom volt, ugyanis a sógornőmmel, Katával nagyjából egyszerre lettünk várandósok, de ő úgy egy héttel előbbre volt kiírva. Így mindenképpen úgy akartuk leleplezni a hírt, hogy Katáék mondják meg előbb, és aztán mi. A bejelentést apósom édesanyja, mindenki Mimája szülinapi összejövetelére időzítettük. A torta felvágása előtt Mima elővezette, hogy még egy fontos bejelentést meg kell hallgatni, mire Kata elmondta, hogy szeptemberre várják a kis trónörököst. Mindenki nagy örömmel gratulált, erre Csaba benyögte, hogy mi is!  Síri csend. Kikerekedett szemekkel néztek felénk a többiek. Érezhetően nem tudták eldönteni, hogy viccelt-e Csaba, vagy nem. Erre édesapai intelemre férjuram hozzátette: kettőt. Megerősítésképpen én is megszólaltam, hogy bizony, ikrein…

2013 április - Leleplez(őd)és #2

Az első trimeszter vége felé egyre jobban kezdett látszani a pocak, bár annyira nem volt feltűnő, mert az előző fél évben felszedtem egy kis pluszt arra a tájékra. Mindenesetre egyre elkerülhetetlenebbé vált, hogy közvetlen kolléganőmet, Annát is beavassam a nagy titokba. (A főnököm másnap értesült a hírről, ahogy kiderült, hogy ikreket várok, csak hogy tudja, mi a helyzet, ha irracionálisan kezdenék viselkedni. :P Illetve egy-két kollégának is viszonylag korán szóltam, akikkel körbejártuk már a gyermekáldás igényére vonatkozó elképzeléseimet.) De mielőtt megtettem volna a nagy bejelentést, egyik nap egy kedves kolléganőm állt elém, és kérdezte meg, nem akarok-e mondani semmit. Néztem rá kerek szemekkel, tettetve a hülyét, hogy nem, nincs semmi, miért? Mire ő méregetett, aztán közölte mosolyogva, hogy rajtam tartja a szemét. Nagyon vigyorogtam magamban, mert már igencsak közel jártam akkorra a második trimeszter kezdetéhez, de nem akartam kiadni magam azelőtt, hogy Annával beszélek.  …

2013 - Névválasztás

Ahogy kiderült, hogy ikreink lesznek, beindult a szokásos eszmefuttatás. Két gyereknek mindenből kettőt kell beszerezni. Ez persze még elég korai, de ennél is égetőbb fontosságú a nevek kiválasztása. Ennek korán neki is kezdtünk, és milyen jól tettük, hiszen nem várt helyzetbe botlottunk: megegyezni nehéz.
A lánynevekkel kezdtünk.  Én azt mondtam: Emma.  Csaba azt mondta: Nem.  Ő azt mondta: Hanna.  Én azt mondtam: Akkor inkább már Johanna!  Mire ő: Nem!  Én: Legyen Veronika az egyik! Csaba: Ne!
Kicsit így éreztem magam: http://www.youtube.com/watch?v=Jx28xWYV7aI (Idézve a klasszikusokat!)
Mivel nem sikerült zöld ágra vergődni ezen témában, elnapoltuk a dolgot, hiszen még volt pár hónapunk a babák születéséig.
Egyik este aztán bejött Csaba a nappaliba, és megkérdezte: "Mit szólsz a Gergelyhez és a Kristófhoz?" Ránéztem. "Tökéletes!" Ezzel a fiúk elintézve! Most újra a lányok. Megint nem sikerült megegyeznünk. Nevettem is magamban, hogy biztos fiaink lesznek, ha en…

2013 április - Hálaadás

Még márciusban történt, hogy az ikrekkel kapcsolatos sok aggodalom és félelem olyannyira eluralkodott rajtam, hogy nem tudtam örülni a ténynek, hogy gyermekeim lesznek, sőt ez inkább elkeseredéssel töltött el. Hiszen hogy tudnék én megbirkózni egy ilyen nagy feladattal? A plébánosunknak is elmondtam, milyen nagyon gyötör ez a helyzet, és ő azt tanácsolta, hogy találjam meg a módját, hogy hálát adjak Istennek ezért az ajándékért, hiszen olyan régóta vártunk erre! Ne foglalkozzak annyit a sok rossz gondolattal. Próbáltam hát megtalálni a módját, hogy kifejezzem a hálámat, de valahogy nem sikerült. Aztán amikor a legkevésbé sem számítottam rá, megtörtént.  Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a Bosnyák téri templomban az esti mise a kismamákért volt, és Csaba keresztanyukája szólt nekünk erről, mi pedig elmentünk. Külön lefoglalt helyet tartottak fent a kismamáknak, kispapáknak, és minden pár kapott egy borítékot, amely a Kismamák imádságát tartalmazta. 

Ezt közösen mondtuk el, vagyis mon…

2013 április - Mocorognak!

Hurrá, nyaralunk! Egy hét kimenő a mindennapi mókuskerékből április elején édes négyesben (hatosban) Csaba szüleivel Zalacsányban. Az úton beszélgetés és a havas táj szemlélése közben lettem figyelmes először a kis buborékra a hasamban. Nem voltam benne biztos, hogy amit érzek, az a bébimozgás-e, vagy csak bélgáz, de nagyon gyanús volt, hogy a kicsik mocorgása öltött nagy méreteket. Aztán egyszer csak gyors egymásutánban éreztem három nyomást egymástól kb egy centi távolságra. Elmosolyodtam magamban. Mocorognak a babák!

2013 március - A tizenkét-hetes ultrahang

Az egyik nagy mérföldkő a várandósságom alatt a tizenkét-hetes ultrahang volt, hiszen ekkor végeznek először fontos szűrővizsgálatokat. De ami még fontosabb volt, ekkor kaptuk meg az első fotót a babákról, amire már Csaba is nagyon várt, mert a szakrendelői vizsgálatokra ő nem jöhetett be. 

Ez az első közös képük! És egyben az egyik nagy kedvencünk is. Pont egymás mellett feküdtek a vizsgálatkor, és a két buksit felülről "lefotózta" nekem a szonográfus.

2013 február - Aggodalom

Még fel sem ocsúdtam az első döbbenetből, máris felmerült a kórház- és orvosválasztás kérdése. Mivel ikreket várok, jobb elővigyázatosnak lenni, így Csaba anyukája azt javasolta, hogy a SOTE-n kezdjek terhesgondozásra járni, hiszen ha bármi probléma felmerül, vagy koraszülöttek lesznek a babák, úgyis ott fognak kezelni. Így legjobb, ha már eleve ott keresek orvost. Nekem viszont annyira ellenérzésem volt az egész "fogadjunk fel orvost" témával kapcsolatban a kezdetektől fogva, hogy nagyon nem akartam ezzel foglalkozni a várandósság ezen korai szakaszán. Arról nem is beszélve, hogy nem akartam abban a kórházban szülni. A saját kerületünkben lévő sokkal közelebb van, és valahogy ez a megoldás jobban tetszett, egyszerűbbnek tűnt. Meg talán meggondolatlannak is mások szemében, hiszen annyi helyen olvastam, hogy az ikerterhesség sokkal kockázatosabb, törékenyebb állapot, mint egy egyes terhesség. 
Mindenhonnan csak a legrosszabbra akarnak felkészíteni. A neten, a könyvekben, mag…

2013 február - A sokk

Szerencsére a várandósságot az első perctől jól viseltem, reggeli rosszullétek csak akkor voltak, ha nem ettem, illetve a szagokra voltam nagyon érzékeny. Fáradékonyságom és aluszékonyságom nem akart múlni, de erre nagyon jó megoldás volt a délutáni alvás, már amikor lehetett. A legnehezebb talán a titkolózás volt. Senkinek nem mertem szólni, hiszen ilyenkor még annyira törékeny minden. Ugyanakkor alig vártam, hogy elmondjam mindenkinek, hiszen igazi csodának éltem meg, hogy ennyi idő után végre nekünk is lesz kisbabánk! Természetesen a legközelebbi rokonaink, barátaink tudták, mi a helyzet, csak a munkahelyen való titkolózás volt nehéz. A kezdeti örömmámort egyedül apai nagymamám hirtelen halála árnyékolta be. Bár Istennek hála úgy távozott az élők sorából, hogy tudta, kisgyermeket várunk, elszomorított, hogy nem oszthatom meg vele is a híreket.
Öt hét telt el az első orvosi vizsgálat óta a következő kontrollig. Egyre nagyobb izgalommal vártam ezt a vizsgálatot, hiszen az első ultra…

2013 január - A kezdetek

Hétfő este volt, egy hete 2013. Nem sok telt el az évből, és máris felfázással kezdtem. Volt már ilyen korábban is, nem gond. Szóltam a férjem édesanyjának, aki a körzeti orvosunk mellett nővér, hogy milyen gondom van, ő pedig mondta, hogy másnap menjek be délután a rendelőbe, bejuttat az urológushoz. Ez így is történt. Ötkor felálltam a számítógép mellől, és lesiettem a buszhoz, hogy mielőbb odaérjek a rendelőbe. Félúton azért még leugrottam, hogy beszaladjak a DM-be egy terhességi tesztért, mert hát mi van ha összejött valami, antibiotikumot csak nem kéne vaktában szedni. A doktor megvizsgált, és megerősítette a felfázás tényét, majd megkérdezte, mikor voltam utoljára nőgyógyásznál. Meglepetten néztem rá, és mondtam, hogy régen, mire azt a javaslatot adta, hogy akkor nézessem meg magam. Zavartan mondtam, hogy jó, nem értettem, honnan jött a dolog, bár sejtettem, hogy ez munkaköri kötelessége lehet. Kezemben az antibiotikum receptjével kiléptem a rendelőből, és mentem anyósommal kon…