Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2014

2014 április - Nagycsaládi "nyaralás"

Az április elejét már nagyon vártuk, mert Csaba szülei jóvoltából együtt "nyaralhattunk" nagycsaládilag Hajdúszoboszlón. Igaz, az úttól nagyon féltem, mert egyszerre ennyit még nem utaztattuk a fiúkat autóban, így nem tudtam, hogy fogják bírni. Szerencsére semmi kirívó nem történt, mindenki ép ésszel érkezett meg a szállodába.
Az alapötlet az volt, hogy kikapcsolódhassunk. A nagyszülőkkel felváltva felügyeltük a gyerekeket, hogy mindenki el tudjon menni kezelésekre és a fürdőbe.
Az egyik nagy kérdés a fiúk viszonya a "mély" vízhez. Mivel nem fürdettük még őket a nagy kádban sem, nyilván nem azzal kezdtük az első napot, hogy beraktuk őket a gyerekmedencébe. Első lépésként a babakádat betettük a kádba, és úgy fürdettük meg a fiúkat. Majd jött a következő szint, a nagykádban fürdés. Ezzel Gergőnek nem is volt problémája, de Kristóf nagyon félt. Az első alkalommal, ahogy beraktuk a kádba, sírt, feszítette a kis testét, de amint megérezte a kád alját a feneke alatt, me…

2014 március - Nem lóverseny!

Február végén telefon hívást kaptam. Legnagyobb meglepetésemre az új védőnő köszöntött a vonal másik végén. Bemutatkozása után megkért, egyeztessünk időpontot a személyes találkozáshoz, mert már járt nálunk, de hiába csöngetett.  A találkozásra egy napsütéses kedd délelőttön került sor. A fiúk éppen aludtak, így beszélgetni kezdtünk, hogy képet kaphasson a mi kis életünkről és jelen helyzetünkről. Menet közben a fiúk is felébredtek, így őket is meg tudta nézni a védőnénink. 
Ekkor hozakodtam elő azzal, hogy bizony a fiúk még nem fordulnak át, pedig már majdnem hét hónaposak. Ez rettentően frusztrált engem, mert az egy hónappal fiatalabb unokatesójuk addigra már régen gyakorolta a forgás művészetét, sőt, azt hiszem, már felülni is tudott egyedül. Nekünk meg sehol semmi. Ráadásul a közösségi médiának köszönhetően az ember figyelemmel tudja követni az ismerősök hasonló korú gyermekeinek mozgásfejlődését is, ami külön rátesz egy lapáttal az ember aggodalmára. Mert hát esendők vagyunk, és…

2014 március - Moshatózunk!

A fiúk még képben sem voltak, amikor eldöntöttem, hogy bizony én mosható pelenkát szeretnék használni, ha egyszer lesz gyermekem. A nővéreméknél láttam, nagyjából hogy működik a dolog, és tetszett, hogy ez egy környezetkímélő és gazdaságosabb megoldás. Hosszútávon biztos kifizetődőbb.






Csak az volt a gond, hogy nem tudtam kiigazodni a pelenkafajtákon. Ezek a hívószavak bukkantak fel, mikor rákerestem a témára az Interneten: AIO, zsebes, prefold, gyapjú, stb. A laikus számára ezek a kifejezések nemhogy információt nem hordoznak, de szörnyen ijesztőek is!
Körbekérdeztem hát a nővéremtől és egy ismerős anyukától, hogy hogyan is működik ez a mosható pelenkázás, nekik mi vált be, majd felvettem a kapcsolatot egy webáruházzal, ahol tanácsot kértem, hogy ikreknek mennyi és milyen pelenkákat  ajánlanak.
Kaptam is egy teljes csomagra vonatkozó ajánlatot, amellyel a szobatisztaságig kiválthatjuk az eldobható pelusokat. Vettem egy nagy levegőt, és belevágtam. Bár, a megfontoltabb anyukák biztosa…

2014 február - Farsangi mulatságok

Hosszú évek óta nem készültem semilyen formában a farsangi időszakra, és nem hittem, hogy ez az alig féléves gyermekeim miatt fog megváltozni. Igaz, én inkább statisztaként voltam jelen a pár hét alatt kibontakozott akcióban. 
Történt ugyanis, hogy annak idején hozzámentem a férjuramhoz, aki megismerkedésünk előtt is még jelmezt húzott a templomi közösségük farsangi összejövetelére. Így annyira nem lepett meg, amikor egy szép februári estén Csaba csillogó szemmel közölte, kitalálta, minek öltöznek be a fiúk idén farsangkor. Talált a neten (azt el sem tudom képzelni, hogy) egy kézműves anyukát, aki Minionos sapkákat horgol megrendelésre. [Aki nem tudná: a Minionok a Gru című animációs mese fő szereplői közé tartoznak! Sárga, bolondos kis cukiságok :) És sokan vannak:
Az izgalom még tovább fokozódott, amikor Csaba felvette a kapcsolatot a sapka készítőjével, mert kiderült, hogy kérésre akár kantáros pelenkafogót is készít a nő. Nem kellett többször mondani, ment a méret és a küllemmel …

2014 február - Alma, répa, sütőtök, avagy a fiúk szilárd ételt esznek!

Valahányszor elgondolkodtam azon, mit fogok tenni, ha a fiúk elkezdenek szilárdat enni, mindig arra az elhatározásra jutottam, hogy én fogok főzni nekik, mert gazdaságosabbnak és biztosabbnak éreztem a bébiételezésnél. Ráadásul igyekeztem nagyon precízen követni a Hozzátáplálási táblázatot, amit az egyik babás tájékoztató füzetben találtam. Ennek megfelelően vezettem be az újabb alapanyagokat, és semmit nem adtam a fiúknak, amit a lista nem javasolt x hónapos korban. Az ilyen szabályok betartására nagyon ügyelek. Talán túlságosan is ragaszkodtam hozzá, de én így voltam nyugodt, nem akartam esetleges allergiás tüneteknek kitenni a fiaimat, hiszen ez a lista pont ennek kiküszöbölésére hivatott.  [Érdekes persze, hogy míg az én védőnőm szinte a kezdetektől javasolta a tejfölfogyasztást, a sógornőmék védőnője ezt a tejterméket majdnem a legutolsók között ajánlotta. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy kinek van igaza? Mindenesetre én vígan adtam a tejfölt a főzelékekhez, és a fiúknak semmi b…

2014 január - Az első betegség

Kristófka nyugtalanul aludt. Félpercenként kellett felkelnünk hozzá, mert kiesett a cumi a szájából, és vissza kellet rakni. A végén magunkhoz vettük, és közöttünk aludt. Már amennyire tudott. Valami nem stimmelt, megtapogattam a homlokát, meleg volt. A nyaka és a keze is. Erre előszedtem a lázmérőt, pelus kibont, mérés. 38°C-os láza volt a csöppnek, nem hiába nyugtalankodott. Kimásztam a hűtőhöz kúpért és egy felet beadtam a gyereknek. Csak remélni tudtam, hogy benne is marad és hatni fog. 
Reggel aztán felhívtam a doktornéninket, de ki volt kapcsolva. Megpróbáltam a pótvédőnéninket, aki szerencsére felvette. Felvázoltam a helyzetet, hogy a kicsi lázas, szerintem a foga jön (már vagy egy hónapja mindent vadul a szájukba tömködtek), de ő azt javasolta, hogy mindenképpen mutassuk meg Kristikét egy orvosnak. Irány az ügyelet. Merthogy szombat volt, természetesen. 
Nagyszülők átjöttek vigyázni Gerire, amig mi elmentünk a kórházba, illetve Ilus, mint egészségügyi dolgozó és aggódó nagyma…

2014 január - A fordulat

A januárral nem csak egy új évbe léptünk, hanem egy új fejezet is megkezdődött kicsiny családunk életében. A decemberi két hét vakáció után Csaba visszament dolgozni 6-án. Nagy nap volt ez, mert nem volt egész napos segítscségem, ugyani a húgom ezen a délutánon ment állásinterjúra a szomszédos községben, ezért másnap számítottam az érkezésére. 
Nem mondom, hogy nem voltam rettenetesen betojva ettől a kihívástól. Ugyanakkor igyekeztem ezt próbaként felfogni, hogy milyen lenne, ha. Ugyanis már egy ideje érlelődött bennem, hogy megpróbálkozom egyedül lenni. Kezdett már lelkileg fárasztó lenni, hogy mindig van velünk plusz egy fő. Úgy éreztem, nem jogos ez sem Anyukámmal szemben, sem a húgommal szemben, akármennyire is szívesen jöttek, bennem volt az érzés, hogy nekik nem velünk kellene foglalkozniuk nulla-huszonnégyben. Van saját életük, Anyukámnak még vannak otthon gyermekei, akiket el kellene látnia, a húgomnak meg lehetne saját élete, ha nem az én ikreimet pátyolgatná. Persze őrülten…

2013 december - Az első karácsony

Az első karácsonyunk igazi maratonként indult. Délelőtt pakolás, készülődés, hogy minden időben meglegyen. A fadíszítést megspóroltuk, mert anyósoméktól kaptunk kölcsön egy kis műfenyőt, amin rajta csüngtek az aranyos kis fadíszek. A hangulat kedvéért odapakoltuk a szanki déditől kapott csomagocskákat, illetve a Csabának szánt ajándékomat is.


Délután a templomi pásztorjátékra mentünk, mivel a karácsony előtti utolsó vasárnap Atya megkérdezte, nem lehetne-e valamelyik fiunk Jézuska, és nem tudtunk nemet mondani. Hogy ki legyen az, nem döntöttük el előre. Úgy voltunk vele, hogy amelyik fiú ébren lesz, az kapja meg élete szerepét. A főpróba 23-án volt, akkor Kristóf volt a szerencsés, akit a Máriát játszó lány ölébe ültettünk. 24-én aztán úgy esett, hogy mire a templomhoz értünk, mindkét fiú elaludt, így izgatottan vártam, hogy alakul majd. A kezdés előtt pár perccel aztán Gergő tért magához, így gyorsan kikaptuk a hordozóból, és körbetekertük fürdőlepedővel, hogy korhű pólyásnak nézzen…

2013 december - Apró változások

Decembertől az életünk kezdett kicsit könnyebbé válni. Egyrészről, a fiúk hirtelen úgy döntöttek, hogy átalusszák az éjszakát. Az első alkalmat követően tiszta pánikban riadtam fel reggel. Az éppen akkor soros Évi húgomhoz intézett első kérdésem az volt, hogy felébredtek-e éjjel az ikrek, csak én nem ébredtem fel?! De a tesóm megnyugtatott, hogy semmi ilyesmi nem történt, legalább is ő sem ébredt fel sírásra. A kezdeti sokkot aztán a három hónap után először egyben végigaludt nyolc óra hatására tompa fejfájás vette át. Túl szép volt ez ahhoz, hogy el merjem hinni, hogy többet nem kell éjszakázni. Aztán teltek a napok, hetek, és a fiúk nem kértek többet éjjel enni.
Újabb könnyedséget jelentett, ahogy egy cikk hatására rájöttem, hogy mi is az a napirend, és annak kialakítása mennyire hasznos az ikrek esetében. Nyár közepén ugyan a többek között konduktor és gyógypedagógus barátnőm kérdezte, hogy én milyen rendszerben fogom a fiúkat etetni, de akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mit…

2013 november – Mellgyulladásos história

A november elseje nem volt életem legjobb napja. A pár hete kezdődött mellgyulladásom reggelre elérte a legrosszabb fokozatot. Most már egyáltalán nem tudtam szoptatni, és a kézi mellszívóval sem nagyon tudtam kezdeni semmit sem. A korábban használt elektromos mellszívót vissza kellett már adnom az ismerősnek, akitől kaptuk. Az egyetlen megoldásnak az tűnt, ha bemegyünk a kórházba, és a csecsemős nővéreket megkérjük, hadd használjam a kórházi készüléket.
Apósom és Kati húgom segítségével a fiúk otthon maradtak, engem pedig Csaba bevitt a kórházba. Az újszülöttosztályra becsöngetve az ajtót nyitó nővérnek elmondtam, hogy augusztusban itt szültem, és hogy most nem tudok szoptatni, mert begyuladt a mellem, ezért a mellszívójukat szeretném használni. A nővér beinvitált, és közölte, hogy először meg kell néznie, hogy milyen a helyzet, mert ha sebes a bimbó, a mellszívó nem használható, mivel az csak ronthat a seben, és ha vér kerül a tejbe, azt nem lehet a gyermeknek adni. Ígyhát póló fel…

2013 október - Mozgalmas hetek

Az október elég mozgalmasra sikeredett, de inkább egy bejegyzésbe foglalom a főbb mozzanatokat.

Anya fürdet
Az elképzelésem, hogy a palacsintasütéshez hasonlóan a gyermekek fürdetése az Apjuk feladata lesz, októberre szertefoszlott, mivel Csabáék munkahelyén iszonyatos nagy hajtás kezdődött ősszel. Ennek köszönhetően örültünk, ha este tíz felé hazaért Apa, nemhogy fürdetésre. Így hát vettem egy nagy levegőt, és nekiálltam a nagy feladatnak.  Szerencsére addigra az erőnlétem egy kicsit javult, már meg tudtam tartani a fiúkat, amikor a hátukat kellett lemosni. A kezdeti nehézségek ellenére aztán belejöttem a fürdetésbe, aztán idővel azt is megtanultam, hogy vegyem ki őket és terítsek rájuk fürdőlepedőt egyedül. Fel kell nőni minden feladathoz, bármilyen félelmetesnek tűnik is elsőre.



Keresztelő
A keresztszülők kiválasztása még a fiúk születése előtt, augusztusban megtörtént. Sokat tanakodtunk, hogy is döntsük el, melyik keresztszülőnek "adjuk" a gyermekeinket, úgy döntöttünk, i…

2013 október - Micimackó

Ahogy a fiúk érdeklődése egyre inkább élénkebb lett, felvetődött bennem, hogy a pelenkázó fehár falaira valami színeset kellene tenni, hadd nézegessék a babuk, miközben új pelust kapnak. Nem is sokkal később megláttam, hogy az egyik üzlethálózat akciós újságában lesz Micimackós és Verdás 3D-s fali "matrica" (nem tapadós, mint kiderült...) Ezen örvendezve megkértem Édesapjukat, hogy valamelyik nap hozzon egyet-egyet, kipróbáljuk.  Micimackó a pelenkázó plafonján kapott helyet, és csodákat művelt. A fiúk elkezdtek "dumálni" vele! Akárhányszor nyafogtak a pelenkázás, öltöztetés miatt, csak meg kellett kocogtatni a maci műanyag hasát, és a fiúk elhallgattak, nézegették Micimacit és Malackát, és gagyogni kezdtek. Ő lett a csodafegyverünk pár hétre!  De nem csak az ikrekre volt ilyen hatással a színes mesefigura. Egyszer Gáborkát is elvarázsolta, és egy pillanat alatt elcsendesedett, amint megpillantotta a mackót. Aztán hirtelen elmúlt a varázs, és Micimackó elvesztette…

2013. szeptember - Hasfájás

Ahogy belejöttünk a szoptatásba, megjelent a hasfájás problémája. Kezdő anyukaként nem mindig sikerült kiiktatnom az étrendemből a puffasztó kajákat, persze azt nagyon megjegyeztem, hogy a "K-betűs" ételek kerülendők, illetve a szilva, és a bab, de arra például nem gondoltam, hogy a borsó ugyanolyan hüvelyes, mint a zöldbab, ezért az is kerülendő. Így hát akaratlanul is, egy párszor sikerült megszenvedtetnem szegény védtelen csemetéimet. Az még hab volt a tortán, hogy szopizás után Gergő mindig nagyon szenvedett, amikor böfizni kellett. Ordított, ahágyszor csak a vállamra vettem. Nem tudtam, hogy esetleg azzal, hogy bimbóvédővel szoptatok, esetleg több levegőt nyelhet-e, mintha anélkül etettem volna, de erre soha nem derült fény végül. Egyik nap aztán Geri sírása a böfi után sem múlt el. Mindegy, hogy fogtuk, jártkáltunk vele, egyre csak sírt és sírt. Nem tudtam, mit csináljak vele, hiába adtam be neki hasgörcsoldó/puffadásgátló cseppeket, emulziót evés előtt és után, semmi…

2013 szeptember - Bűntudat

Szeptember közepén megérkezett a várva várt unokatesó, aki egy héttel tovább élvezte édesanyja pocakjának biztonságát. Születése nagy örömöt hozott, de egyúttal sikerült felkavarnia bennem bizonyos érzelmeket, amikkel az ikrek születése óta küszködtem. Mégpedig, hogy én nem szültem meg a gyermekeimet.  A kívülállóknak ez elég nevetségesnek tűnhet ez a probléma, de egy hormonháború csatatereként létező nő számára bizony elég súlyos ez a kérdés. Főként, ha a várandósság alatt végig a természetes úton szülésre készült lelkileg az illető. Márpedig én legkevésbé sem akartam, hogy császárral szülessenek a fiúk. A helyzet aztán közbeszólt, nem akartam hősködni, mint ahogy már írtam. Mégis, minden racionalitás ellenére bűntudatom volt, hogy így alakultak a dolgok. Ezen az sem segített, hogy egy ismerős, aktívan érdeklődve a szülés körülményei iránt, persze, elejtett egy megjegyzést, hogy "akkor te azt sem tudod, milyen az igazi szülés!" Erre mit lehet válaszolni? Durr két pofon, le…

2013 szeptember - Az első séta

Két héttel a hazaérkezésünk után egy szép szeptemberi napon fogtuk magunkat és elvittük az ikreket első sétájukra. A nem olyan messze lévő park felé vettük az irányt, és ahogy szépen elbattyogtunk egy kisebb lakótelep mellet, egy kiáltást hallottunk. Néztem is körbe, hogy vajon kinek kiabálják, hogy "várjatok!", majd az egyik ház bejáratánál megláttam egy alakot, ahogy felénk fut. Nem értettem, mi történik, hiszen ezen a környéken nem voltak ismerőseink. Aztán ahogy az illető közeledett, rájöttünk, hogy a templomi közösség oszlopos tagja tart felénk, a 80 éves Anci néni. Éppen misére készült, és pont akkor lépett ki a házból, mikor elsétáltunk. Mivel már alig várta, hogy lássa a fiúkat, nagyon boldog volt, hogy az elsők között láthatja a csemetéket. Boldogan vitte hírül az esetet atyánknak aznap este.  A park után még úgy másfél órán keresztül sétáltunk a környező utcákban, szerencsére elég csendes és nyugodt környéken lakunk. Ez a látszólag említésre sem méltó kiruccanás e…

2013 szeptember - Az éjszakai rémület

Történt egyszer, az éjszakai etetés (kb 3kor) előkészületei közben, hogy elfelejtettem Gerikével a cumiját is vinni a pelenkázóra. A kisfiú azonban nagyon éhes volt már, és türelmetlenségét hihetetlen nagy sírással fejezte ki. Mivel a pelenkázónk egy háromoldalról határolt doboz, úgy felerősíti a hangot, hogy semmi mást nem hallasz, csak a gyermek sírását.  Ezért hát próbáltam nyugtatgatni Gerit, hogy ne sírjon, mert még a végén felébreszti Édesapját (aki ugyan már egy pár hete kiköltözött a nappaliba, és a húgom aludt velem a szobában). De Geri csak sír, csak sír, anyja meg csak mondja, hogy "Shhh-shh", erre egyszer csak valami hozzáért a vállamhoz. Anya önkontrollt teljesen elvesztve felordít ijedtében, ugrik egyet, oldalra néz, és meglátja a húgát, aki kisGeri cumiját hozta oda. Hirtelen a másik vállamon is érzek egy kezet, ám ekkor már annyira ijedt voltam, hogy már csak elsírni tudtam magam, azt is hangkíséret nélkül. A nagy ordításban ugyanis nem hallottam meg, hogy m…

2013 szeptember - a Mókuska-korszak kezdete

Rengeteget agyaltam azon, mi lesz, ha eljön az idő, hogy énekeljek a babáimnak, mert már nem igazán emlékeztem a kiskoromban fújt nótákra. Egyetlen dal elejét tudtam: "Mókuska, mókuska, felmászott a fára. Leesett, leesett, eltörött a lába." Itt viszont megállt a tudományom, így népköltésbe kezdtem. Aztán eszembe jutott, hogy a gugli a barátod, és gyorsan rá is kerestem. Amit találtam, teljesen ledöbbentett!  https://www.youtube.com/watch?v=n6iUhN_ndW4 Igazán szívetmelengető a dalszöveg...! Ezt a kegyetlen dalocskát kicsit átköltve (a mi verziónkban nem kitörött a kismókus lába, hanem el, mert az nem tűnik annyira drasztikus sérülésnek...) kezdtük énekelni olyan sűrűséggel, hogy a "kishúgommal" (21 éves) éjjel-nappal ez ment a fejünkben. Azóta sikerült szélesíteni a zenei palettánkat, szerencsére... :D
Forrás: http://nepzeneipeldatar.hu/bongeszes/?tid=4240

2013 augusztus - Az első hetek

Az otthon eltöltött első éjszaka után rájöttem, hogy a szuper gerincbarát matracról felkelni egy alhasi sebbel annyira nem vicces, így egy hétre kiköltöztünk Csabával a nappaliba. A kanapé sem volt éppen tökéletes, de azért jobb, mint az ágyunk.
Az első napok szépsége, hogy minden egyes nap rácsodálkozol a gyermekeidre- Hihetetlen nézi őket, hogy itt vannak, végre, és egyáltalán nem olyanok, amilyennek elképzelted, hanem még annál is szebbek és aranyosabbak... És picik, törékenyek, mégis olyan kis életerősek. Sokszor lábadt könnybe a szemem csak attól, hogy nézegettem a fiainkat. (Persze minden a hormonok hibája!) Igazi kis csoda mindkettő.
Hazaérkezésünket követő napokban meglátogatott minket a gyermekorvosunk és a pót védőnő helyettese is, megnézték a fiúkat, és mindent rendben találtak. A védőnő mondjuk beparáztatott azzal, hogy hason ne altassuk a gyerekeket, hanem oldalt csak, a gyermekhalandóság gyakorisága miatt... Így hason alvás nem volt onnantól kezdve.
A fiúk etetése nagyj…

2013 augusztus - Otthon

A gyermek születése akkor válik teljesen valóságossá, amikor hazavisszük a kórházból. Onnantól kezdve nincsenek nővérek, akikhez a babát betolhatjuk éjszakára vagy akiktől tanácsot kérhetnénk. Innentől indul viszont a családdá formálódás. Édes négyesben gurultunk hazafelé. Engem a sírás kerülgetett, olykor el is kapott, és ezen a Snow Patrol zenéje sem segített, ami akkor a CD-lejátszóból szólt. Ráadásul valamelyik fiú nagyon keservesen sírt, és nem használt semmilyen nyugtatgatás. Hogy Csabában mi játszódhatott le pontosan, nem tudom, de az biztos, hogy ő is akkor fogta fel ennek az új helyzetnek a súlyát. Vezetés közben megszólalt: "Mostantól nem vezethetek vadállat módjára, mert a gyerekeim vannak mögöttem!" (Persze addig sem vezetett őrült módon!) Otthon a nagyszülők 3/4-e várt minket (Anyukám és Csaba szülei), illetve a számomra újdonságnak számító összeszerelt kiságyak, egy a nappaliban, egy pedig a hálóban. Hihetetlenül jó érzés volt haza érkezni.

Az első fürdetés le…

2013 augusztus - A kórházi napok

Az első reggel, amikor egyedül kellett a babákért mennem, felejthetetlen volt. Ennyire életemben még nem féltem semmitől. Tudniillik ezer éve nem fogtam ilyen pici babát a kezemben, és azt sem tudtam, mit fogok csinálni, ha meg kell etetnem a babákat, és ki kell vennem őket a kis tolóskocsiból. Könnyeimmel küzdve csoszogtam el az újszülöttosztályra. 
Ott megkérdezték, megmutassák-e a köldökcsonk lekezelésének technikáját, mire könnyes szemmel csak ühümmögni tudtam, és miközben figyeltem, nagyon igyekeztem, hogy ne kezdjek bőgni. Mit fogok csinálni, ha tényleg fel kell vennem valamelyiket? El nem tudtam képzelni, hogy képes leszek felvenni őket úgy, hogy túléljék. 
A nővérek gyorsan lefürdették, majd bepelenkázták a fiúkat, lekezelték a köldökcsonkot, felöltöztették és átadták az ikreket, hogy toljam őket ki. Átcammogtunk a szobámba, a visszavezető úton még több könny és sírásvisszatartással. Majd a szobába beérve némi nézelődés és rákészülés után úgy döntöttem, szembenézek a félelmei…