Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

2015 augusztus - GergőKristóf 2

Nem tudom, másnak is feltűnt-e már, hogy a várandósság alatt mintha lassabban telne az idő, de amint a gyermek (ebben az esetben gyermekek) megszületik/-nek, felpörög a számláló. Mintha tegnap lett volna, hogy hazahoztuk a kórházból a mi két kicsi babánkat, erre itt ünnepeljük a második születésnapjukat, ráadásul egy egyhónapos kishúgival kiegészülve. 
Már nem babák többé. Eltelt két év, és olyan nagyok, bár az arcuk nem egészen nagyfiús még, de vonásaik már elindultak abba az irányba. 
A születésnapjukat banános gyümölcstortával szerettem volna megünnepelni, ami nálunk otthon családi hagyomány, és az egyik kedvenc sütim. Úgyhogy nekiálltam sütni. Mert Anya ilyen kis mazochista, vagy egyszerűen bolond. Vagy csak egy anya, akit a szülés utáni hormondömping amúgy is hiperérzékennyé tett, tehát szükségesnek érzi a saját készítésű tortát, szám szerint kettőt, merthogy két csoda fiacskája született egyszerre. És ez olyan különleges dolog, amit még két év elteltével is szinte lehetetlen fe…
Legutóbbi bejegyzések

2015 szeptember - Tejpara

A hó elején hívott fel a Mama, hogy van-e fagyasztva anyatejem, mert egy betege keres a barátja újszülött babájának, ugyanis az anyukát tumorral műtik. Szerencsére olyan alkat vagyok, hogy Ilcsi születése után legalább annyi tejem lett, mintha ikreket kellett volna etetnem. Bár szeptemberre abbahagytam a fejést, így is nagyjából másfél liternyi volt lefagyasztva, amit azonnal felajánlottam az apróságnak egy tábla csokiért cserébe.
Még aznap eljött a család barátja, és elvitt úgy egy liter fagyasztott anyatejet. Igazán nagy öröm volt számomra, hogy segíthettem egy kicsit annak az apró gyermeknek, még ha hosszú távon nem is tudtam megoldani a problémát.
Aztán egy pár nappal később jött a nagy döbbenet. Ilcsi egyre többször sírt evés után, amit én hasfájásnak tulajdonítottam. Adtam neki a cseppeket, de csak nem akart hatni. Erre a Mama felvetette, hogy nem éhes-e a gyerek. Teljes megütközéssel mondtam, hogy az nem lehet, hiszen most etettem. Mivel már lazaanyuka voltam, jóideje nem mérl…

2015 augusztus - Testvéri szeretet

Egy kistestvér érkezése mindig megbolygatja egy család életét. Nemcsak a szülőknek, de a nagyobb tesó(k)nak is alkalmazkodniuk kell az új jövevény igényeihez. Az első kistesó rendszerint felborítja a nagyobbik lelkivilágát, ám nálunk az alapszituáció más volt, hiszen nem egy, hanem kettő elsőszülöttünk volt. Így abban reménykedtem, hogy nem lesz nagyon rázós az életünk, miután a fiúk rájöttek, hogy ez a baba ittmarad, hiszen születésüktől fogva megszokhatták, hogy megoszlik a figyelmünk.
Szerencsére, így is lett. Nem voltak nagy hisztik, féltékenykedések. Elfogadták, szerették a kistesójukat. Érdekes volt látni, hogy bontakozik ki a fiúk személyisége már kétévesen. Gergő kevésbé fejezte ki az érzéseit fizikálisan. Olykor odabújt Ilcsihez, de Kristóf volt az igazán "babázós." Ő sűrűbben megpuszilta, ölelgette, bújt oda a kishúgához, vagy elhalmozta játékokkal, még ha Ilcsi épp aludt is.



Ezek a személyiségjegyek a mai napig megvannak. Mindketten nagyon szeretik a babákat, de …

2015 augusztus - Ilcsi keresztelője

A kicsi lány nem egészen négy hetes volt, amikor megtartottuk a keresztelőjét. A nagy sietség oka, hogy a család egyik kedves barátját, Csabáék "póttesóját" kértük fel a szentség kiszolgáltatására, aki éppen pár hetes szabadságát töltötte itthon külföldi missziós szolgálatából.

A keresztszülői szerepet Apa egy régi barátja töltötte be. Az újdonsült keresztapa egy óriási plüssbagollyal tette feledhetetlenné a napot. Nyilván értesült arról az íratlan szabályról, hogy a keresztelendőnél nagyobb ajándékkal illik megjelenni.



A szertartás szűkebb családi körben zajlott, egy-két ismerőssel kiegészítve. A lány is elég jól viselte magát a keresztapja karjában, majd amikor feladta, Anya vette át a ringató szerepét. Persze nem csak a lány adott hangot az érzéseinek. A templom akkusztikáját kihasználták a bátyók is rendesen, akiket a nagyszülők próbáltak kordában tartani.




A keresztelő után egy kis vendégséget tartottunk, de nem tartott sokáig, hiszen a vidéki nagyszülőknek, unokatesókna…

2015 július - Otthon

Amíg Apa kiváltotta a kórházból családja női tagjait, a Papa az épület környékén tologatta a fiúkat. Aztán az egyik bejáratnál megtörtént a nagy családegyesítés, a fiúk megjegyezték, hogy ott egy baba, és érdekes módon ő is bekerült a kocsiba. A Papa itt könnyes búcsút intett, amit a fiúk nehezen viseltek, hiába minden nyugtatgatás, hogy csak a hazaút idejére kell elválni tőle.
Anya már tűkön ült, hogy hazaérjenek végre. A szervezetével ugyanis senki nem közölte, hogy egyetlen gyermek született, így az belevágott a tejtermelésbe. Az eredmény: délre feszülő, sárgadinnye méretű cici. Mindehhez a a hőségben még a mellgyulladás réme is ott lebegett aggódó Anyánk feje felett. Így az első program, ahogy hazaért a kis-nagycsalád, a legkisebb megetetése, majd egy gyors fejés. 
A fiúk érdeklődve álltak a kiságy mellett, és figyelték a kis tesójukat. De mivel nem sok mindent csinált az alváson kívül, hamar rá is untak, és mentek a dolgukra. Az első alkalom, amikor kiderült, hogy bizony igényt t…

2015 július - Kórházi napok

Reggel az első adandó alkalommal elbattyogtam a kislányért a csecsemősökhöz. A csodás az egészben az volt, mennyire máshogy indultam el érte, mint annak idején a fiúkért. Nem telt meg könnyel a szemem, nem volt bennem semmi félelem, semmi aggodalom, csak öröm. Jó lett volna így állni az ikrekhez két évvel ezelőtt, de hát az egészen más tészta volt. Mostanra kellőképpen rutinossá váltam. A szobatársunk is akkor ment az újszülött osztályra, mint én. Az ő babáját adták ki először azzal a szöveggel, hogy milyen jó gyerek volt, egész éjjel evett, aludt, ahogy azt kell. Majd mondtam, hogy Ilonáért jöttem, erre rám nézett a nővérke, és megjegyzete, hogy ő annyira nem aludt, mint inkább ordított egész éjjel. Hát no, nem volt cumija. Előfordul.
Visszamentünk a szobába, és tovább folytattuk az ismerkedést. Nem mintha annyira sokat lett volna ébren a lány. Jókat aludt a kis "bevásárlókosarában."
Az igazán nagy izgalmat a tesókkal való első találkozás jelentette. Apa megígérte, hogy am…

2015. július 12. / II.

Az aranyóra lejárta után a szülésznő elkísért minket a szobánkba, ahová én toltam el a csöpp gyermeket, Apa pedig hozta a motyónkat. Mint kiderült, a miénk volt a 4 kg+-os szoba, mert a másik baba is 4300 gramm fölötti súllyal született az előző nap.

Amint kicsit elrendezkedtünk, én elszaladtam zuhanyozni, Apára hagyva a kislányt. Mire kiértem, babókát elvitték vérvételre, hogy megnézzék, nem cukorbeteg-e. (Anyja lánya, engem is ezzel gyanúsítottak anno, amikor megszülettem a magam csekély 4690 grammommal.)
Csaba hamarosan hazament, mert ő is eléggé kimerült, és nem evett egész nap semmit. Én tettem-vettem még, és elképedve tapasztaltam, hogy a gátsebbel egész jól tudok ülni, persze csak ha valami puha volt alattam.
Éppen leültem vacsizni, amikor a dokibácsink bedugta a fejét, hogy mi újság, majd látva, hogy a cseppgyerek sehol, meggyanúsított azzal, hogy rögtön lepasszolom a gyereket, pedig épphogy megszületett. Felvilágosítottam, hogy az ilyesmi nem szokásom, és amúgy is a tudtom né…